{ egy }

Scooter

Épp a vázlatfüzetembe rajzolgattam, mikor az alsó szintről meghallottam Angela hangját.

- Jasmine, téged keresnek telefonon! - kiáltott fel nekem, mire én leraktam az ágyamra a füzetemet, és lerobogtam a lépcsőn. A nagynénimet a konyhában találtam meg, mosolyogva felém nyújtottam a vezetékes telefont.

- Hahó! - köszöntöttem vidáman a telefon túloldalán álló egyént gondolkodás nélkül.

- Szia, Jassy! - szólalt meg a nagybátyám, Scooter a másik oldalon. Egyedül neki engedtem meg, hogy így hívjon - a többieknek csak Jas.

- Szia, Scoo! - feleltem lelkesen.

- Mi újság? - érdeklődött, ezzel egy időben a háttérben törés hangja hallatszott. - Justin! Figyelj jobban!

Magamban mosolyogtam, ahogy a fiú mentegetőzni kezdett, majd sóhajtva válaszoltam Scoo-nak. - Semmi, csak a szokásos. Hiányzol.

- Te is nekem, de hamarosan látjuk egymást. És rajtad múlik, hogy meddig - hallottam mosolygós hangját, mire ismét lelkes lettem.

- Hogy-hogy? Azt hittem, Justin turnéja még eltart egy ideig…

- Jól tudod, de a következő állomás Long Beach így, ha van kedved, velünk is tarthatsz. Jenny, Justin tanára örömmel tanítana téged is a suli hátralévő részében. - Ő is izgatottnak tűnt csakúgy, mint én.

- Akkor veletek mehetek? Ez komoly? - Magamban ugrándoztam. Mostanában keveset láttam Scoo-t, és szükségem volt rá, hogy velem legyen.

- Teljesen. Feltéve, ha jól fogsz viselkedni! - figyelmeztetett, de hangja nem tűnt szigorúnak, így nem vettem olyan komolyan.

- Mikor nem viselkedtem? - vigyorodtam el, mert volt néhány hajmeresztő sztorim.

Scoo felnevetett. - Erről inkább ne beszéljünk. Holnap háromkor landol a gépünk, ha szeretnél kijöhetsz elénk.

- Ott leszek! - vágtam rá egyből boldogan, mire Scooter ismét kuncogott.